Hogyan működik a főtengely a Dakar-stílusú versenyterhelés alatt?
A főtengely minden belső égésű motor lelke, de a Dakar-stílusú versenykörnyezetben nemcsak mechanikai alkatrész, hanem túlélési tényező. A több száz lóerős, turbódízel teherautók hosszú szakaszokon át dolgoznak teljes terheléssel, forróságban, porban, sárban, és közben óriási mechanikai igénybevételnek vannak kitéve. A tengely ilyenkor folyamatos lökéshullámokat, vibrációt és forgatónyomaték-ingadozásokat szenved el, főleg a gyors gázreakciók és hirtelen terhelésváltások következtében.
A Dakar rally vagy a Terratrip típusú tereprali versenyek során a tengely nemcsak az égési ciklusok ritmusát követi, hanem az alváz mozgásából eredő ütéseket is továbbviszi. Egy-egy nagyobb ugratás vagy hirtelen földbe csapódás esetén a hajtáslánc elemei, így a főtengely is, torzulhatnak, deformálódhatnak, különösen, ha a motortartó bakok vagy kiegyensúlyozók nem képesek megfelelően elnyelni a lökéseket.
Az ilyen extrém körülmények nemcsak az anyagfáradás mértékét növelik, hanem a legkisebb gyártási hibát is kihozzák. Egy apró egyensúlytalanság, minimális excentricitás vagy nem megfelelő kenés már a verseny első szakaszaiban is komoly károkat okozhat. Éppen ezért a főtengely ezekben a járművekben nemcsak megerősített, hanem gyakran egyedi gyártású, a versenykörülményekre szabott darab, amelynek működését külön szenzorokkal is figyelik.
Milyen anyagból készül egy főtengely, amely ilyen körülményeket elbír?
A Dakar- vagy Terratrip-típusú tereprali versenyeken használt teherautók főtengelyei messze túlteljesítik a hagyományos közúti alkatrészek elvárásait. Ezeket az alkatrészeket jellemzően kovácsolt, mikroötvözött acélból készítik, amelyet többszörösen hőkezelnek. A cél a maximális szakítószilárdság és fáradásállóság elérése, hiszen ez a tengely nemcsak a belső égésű motor ciklikus terhelését viseli, hanem a terepen fellépő lökésszerű erőhatásokat is.
A versenygépekben alkalmazott főtengelyek gyakran finomegyensúlyozott, alacsony tömegű, mégis nagy keresztmetszetű darabok, amelyek súlypontját és tömegeloszlását gondosan optimalizálják. Ezzel csökkentik a vibrációt és a hajtásláncban keletkező másodlagos erőket. Mindez különösen fontos a turbódízel motoroknál, ahol nagy nyomaték és viszonylag alacsony fordulatszám párosul, így a terhelés hosszabb ideig hat az alkatrészekre.
A főtengely anyaga és kialakítása mellett fontos a felületkezelés is: gyakran alkalmaznak nitridálást, plazmanemesítést vagy tükörpolírozást, hogy a csapágyfelületeken a súrlódás csökkenjen, és az olajfilm stabilabban megmaradjon. Ez nemcsak a kopás ellen véd, hanem a túlmelegedés és a fémfáradás ellen is hatásos. Ezek az eljárások nélkülözhetetlenek abban a környezetben, ahol a legkisebb anyaghiba is végzetes motorhibához vezethet.

Hosszú távú terhelés és meghibásodás: mit mutat a gyakorlat?
A versenykörnyezetben dolgozó főtengely legnagyobb ellensége nem egy egyszeri hiba, hanem az állandó, kombinált terhelés. A hosszú távon fennálló vibráció, a ciklikus nyomatékváltozások és a gyakori hőingadozás mind hozzájárulnak a mikrorepedések kialakulásához. Ezek a repedések sokáig rejtve maradnak, de előbb-utóbb elérik azt a kritikus méretet, ahol már töréssel, repedésnyílással vagy kiegyensúlyozatlansággal járó meghibásodást okoznak.
A Dakar-típusú versenyeken futó teherautók hajtásláncainak rendszeres átvizsgálása során egyértelmű mintázatok rajzolódnak ki. A hibák gyakran nem anyaghiba, hanem karbantartási vagy terheléskezelési problémák miatt következnek be. Ha például nem megfelelően történt az olajcsere, vagy a versenynapokon nem volt elegendő hűtési idő a motor számára, a főtengely fokozatosan veszít szilárdságából.
A megelőzés kulcsa a rendszeres vibrációelemzés, az olajminták laborvizsgálata és az ultrahangos repedésvizsgálat. Ezek a módszerek már a látványos károsodás előtt képesek kimutatni az elinduló fáradási folyamatokat. Versenykörnyezetben nincs helye kockázatnak: egy hibás főtengely nemcsak a motor végét jelenti, hanem a versenyből való kiesést is. Ezért a gyakorlatban ezeknek az alkatrészeknek az előzetes vizsgálata legalább olyan fontos, mint maga az anyagminőség.