Egy főtengely története, ami életben tartotta a Trabantot a rallyn

Van az a pont egy veterán rally előtt, amikor az ember már nem számol órákat, csak hangokat. Hidegindításnál figyeled, hogyan kapja el a motor, menet közben azt lesed, mikor változik meg a hangja. Egy hetvenkettes Trabantnál ez különösen igaz. A főtengely itt nem alkatrész, hanem sorsdöntő tényező. Ha bírja, van verseny. Ha nem, akkor marad a tréler és a magyarázkodás.

A történet egy családi garázsban indult, olajszaggal és egy szétszedett motorblokk fölött görnyedő apával és fiával. A cél nem restaurálás volt, hanem túlélés. Egy többnapos rally, közel ezer kilométer porban, sárban, hőségben és hideg reggelekben. Itt már nem számít a gyári katalógus, csak az, hogy a tengely bírja-e a terhelést.

• Ez nem fogja így kibírni.
• Mit nem bír ki?
• A versenyt, ezt a főtengelyt rendbe kell tenni.
• Akkor most nem indulunk?
• Dehogynem, csak rendesen megcsináljuk.

Főtengely felújítás egy versenyre, nem garázsban pihenő autóhoz

A főtengely állapota első ránézésre nem volt katasztrofális, de aki dolgozott már régi kétütemű motorral, tudja, hogy a látszat sokszor csal. Finom futási eltérések, régi terhelések nyomai, olyan kopások, amelyek utcai használatban még elmennek, de versenytempónál már végzetesek lehetnek. A felújítás itt nem esztétikai kérdés volt, hanem műszaki döntés.

A csapágyfelületek ellenőrzése, a tengely futásának mérése és a kiegyensúlyozás mind része lett a folyamatnak. Nem rekordidőre készült a motor, hanem arra, hogy egyenletesen, megbízhatóan dolgozzon hosszú órákon át. Egy rallyn a hirtelen gázreakciók, a váltakozó fordulatszám és a folyamatos rázkódás olyan terhelést ad, amit egy elhanyagolt főtengely nem visel el.

A felújítás során minden döntés mögött tapasztalat állt. Nem lett túlhegyezve, nem lett kicentizve. A cél az volt, hogy csendben tegye a dolgát, miközben a sofőr a pályára figyel, nem a motorhangra.

Por, sár és az első gyanús zaj

Az első szakasz után mindenki mosolygott. A Trabant ment, húzott, nem rázott, nem melegedett. A főtengely tette a dolgát. A második nap viszont olyan környezeti tényezők kerültek elő, amire senki sem készül igazán. Finom por, ami mindenhova beül, majd eső, ami az egészet sártengerré változtatja. Ilyenkor derül ki, mit ér egy felújítás.

• Hallod ezt?
• Mit?
• Mintha máshogy szólna.
• Ugyan, csak a sár.
• Remélem!

A hang végül nem lett több egy apró változásnál. A tengely stabil maradt, nem jelentkezett vibráció, nem nőtt meg a zajszint. Ez az a pont, ahol a műhelymunka értelmet nyer. Nem akkor, amikor a motor áll a bakon, hanem amikor a pályán, terhelés alatt nem történik semmi váratlan.

A rally végére már senki nem számolta a kilométereket. A Trabant túlélte. A főtengely végig egyenletesen dolgozott, nem jelentkezett csapágyprobléma, nem esett szét a motor. Ez nem legenda, hanem műszaki következmény.

Miért tanulságos ez a történet?

Ez a történet nem csak egy Trabant rallyról szól. Arról szól, hogy a főtengely szerepe nem változik attól, hogy modern vagy régi motorról beszélünk. Ha pontos, kiegyensúlyozott és a felhasználásnak megfelelően van felújítva, akkor a motor megbízhatóan működik. Ha elnagyolt, akkor előbb vagy utóbb cserbenhagy.

A családi garázsban született döntés, hogy a felújításra időt és figyelmet szánnak, végül egy célba érő autót eredményezett. Nem kupa lett belőle, hanem egy történet, amit évek múlva is el lehet mesélni. Egy motor, ami bírta, mert az alapja rendben volt.

Ez az a tudás, ami nem kopik. És ez az, ami miatt egy főtengely soha nem csak egy alkatrész.